Mikor a szép és nemes paripa

lélekszakadva fut,

kutat,

mert sehogysem talál haza,

bár le nem rombolták sosem otthonát,

és nem is a sötét időszak

az esős könnyekkel teli,

a szemgödörből égbe spriccelő könnyekkel,

játszadozik fókaorrán csíkos sorsával,

hitegeti az ígéret földjét,

hanem ez a természetes tánca

és cipeli

hozzá zenéjét.

Fut tovább a mező

feletti naplementét keresve

De csak fák és semmi kilátás,

Nincs virág

tündér-legelőjén.

Ő tovább

fut, e paripa,

míg ücsörögnek a többiek,

mert otthon van már

otthon a rohanásban.