Úgy döntöttem itt hagylak

Drezda szép kék csodáiddal.

Elhagyni könnyebb

mint elhagyatva lenni,

a bizonytalanság peremén ücsörögni.

Ne nézz rám olyan dühösen

hiányozni fogsz

a te

fura

krapekjaiddal,

akik a kérgedre nőttek.

A tangóéleted éppúgy

mint segélyen szabadúszó

folyton tiltakozóid,

és a beomlott életek.

És az ÉN embereim

mind,

a kevésbé

és a

sokkal

jobban

megismertek.

de persze,

leginkább

nem a

látvány

és nem a temetők

nem a kastélyok

nem Rossendorf

nem a Priesnitz

és nem a Tango Amorato

hanem az én

tangóm

az én

emberkéim

mindegyik

és

mindahány.

Csak tancolnunk kell tudni

örömmel tovább.