Azt hitte, hogy

a víz alatt vagyunk

jó mélyen és egy cápával harcolunk.

Pedig egy ajtó mögött

néztük a fénycsíkokat

és fába ágyazott kavicsokat.

Aggódott, hogy elkapott az ítéletidő

pedig rendben voltunk,

köröttünk minden nyugodt,

egészen szép.

Szóltam neki, hogy járja nyugodtan tovább a saját sorsát.