|
Úgy döntöttem itt hagylak
|
|
Drezda szép kék csodáiddal.
|
|
Elhagyni könnyebb
|
|
mint elhagyatva lenni,
|
|
a bizonytalanság peremén ücsörögni.
|
|
Ne nézz rám olyan dühösen
|
|
hiányozni fogsz
|
|
a te
|
|
fura
|
|
krapekjaiddal,
|
|
akik a kérgedre nőttek.
|
 |
A tangóéleted éppúgy
|
|
mint segélyen szabadúszó
|
|
folyton tiltakozóid,
|
|
és a beomlott életek.
|
|
És az ÉN embereim
|
|
mind,
|
|
a kevésbé
|
|
és a
|
|
sokkal
|
|
jobban
|
|
megismertek.
|
|
de persze,
|
|
leginkább
|
|
nem a
|
|
látvány
|
|
és nem a temetők
|
|
nem a kastélyok
|
|
nem Rossendorf
|
|
nem a Priesnitz
|
|
és nem a Tango Amorato
|
|
hanem az én
|
|
tangóm
|
|
az én
|
|
emberkéim
|
|
mindegyik
|
|
és
|
|
mindahány.
|
|
Csak tancolnunk kell tudni
|
|
örömmel tovább. |
| A tangóéleted éppúgy |
